Mastodon - Leviathan

1999 Atlanta – Brann Dailor (dobos) és Bill Kelliher (gitáros) –mindketten a Lethargy, és a Today Is The Day sorait erősítették – egy High On Fire koncerten ekkor találkozott a szintén gitáros Brent Hinds-al és a basszusgitáros Troy Sanders-el. A közös zenei gyümölcseként (Melvins, Neurosis, Thin Lizzy stb.) megalapították azt a metál szörnyeteget amit ma úgy hívunk: Mastodon. Kezdetben egy Eric Saner nevű srác személyében volt énekesük is, akivel rögzítették a „9 Song Demo” névre keresztelt anyagukat, ezután rövidesen távozott Saner, az énekesi teendőket pedig Brent és Troy vette át. A bemutatkozó nagylemezük, a Remission 2002-ben a Relapse kiadónál jelent meg. Szintén ők adták ki jelen írás tárgyát, a Leviathan-t (2004). A zenekart azonban a 3. nagylemezre felkarolta a multi Warner, így a Blood Mountain 2006-ban már náluk jelent meg, és szintén tőlük várható a negyedik stúdió album, a 2009 márciusában megjelenő Crack The Skye is. Minden egyes Mastodon album egy őselemnek felel meg, a zene súlya is kb. ilyen nagyságrendekben mérhető. A Remission volt a tűz, a Leviathan a víz, a Blood Mountain a föld, a még meg nem jelent Crack The Skye pedig a levegő. A Remission még egy zúzósabb, nyersebb anyag volt, durva énekkel, de rendkívül jó dalokkal.

A Leviathan azonban más. A csapat első koncept albuma, Herman Melville Moby Dick-jének „feldolgozása”. Amit első hallgatás után észrevehet a hallgató, az a nagyfokú dallamosodás, ének és gitártémák terén egyaránt, amely nem ment a keménység rovására, sőt. A Leviathan egy nyomasztó, lélekpróbáló album, melyre ha időt szánunk, megfogja hálálni azt.

A kezdő Blood And Thunder még emlékeztet az első albumra, ez egy direktebb nóta, Troy dallamos ének és az üvöltés határmezsgyéjén egyensúlyozó vokalizálásával, és a középrészben egy akkora keleties gitár dallammal, hogy arra nincs szó. A keleti utazás után találkozhatunk is az album első vendégével, nevezetesen Neil Fallonnal a Clutch-ból, aki viszont marcona üvöltésével mégjobban felpumpálja a vihar erejével tomboló nótát. Az első klipnóta volt a lemezről, elég beteg darab, érdemes megnézni.
Az I Am Ahab már egy fokkal lágyabb tétel, a nótának egyfajta lebegős hangulata van, a kemény, zajos gitárjáték és Troy dallamainak köszönhetően, ez az egész albumra jellemző. Ha már az egész albumnál tartunk, muszáj megemlíteni Brann-t is, aki valami eszméletlen játékot mutat be dobfelszerelésén. Pergetései élményszámba mennek, öröm hallgatni a játékát.

Az I Am Ahab tökéletes felvezetés az album egyik csúcspontjához, a Seabeast-hez. Rendkívül felkavaró nóta, a főszerepben ezúttal Brent. A fájdalmasan szép dallamos kezdés mindig olyan érzést kelt bennem, mintha egyedül merülnék az óceán mélye felé, ahol már nincs remény, majd az ének és a keményebb rész megérkeztél bekerülök egy örvénybe, melyben tehetetlenül sodródik lejjebb, és lejjebb. A dal végén megérkezik Troy, hangja rendkívül kifejező, érzelemdús, a végkifejlet közeledtével az örvény darabokra tépi a lelket. Bámulatos nóta, az abszolút kedvencem a zenekartól. Ráadásul remek, a dal beteg hangulatához tökéletesen illő klippel is rendelkezik.
A következő Island egy tempósabb tétel, Brent és Troy agresszív dalolásával. Az Iron Tusk nem olyan gyors, mint az Island, azonban veszélyes állat a maga módján, az alapriff súlya hatalmas. Emlékeztet a dal hangulatilag az első lemezes March Of The Fire Ants-re. Troy ismét remekül teljesít, dallamai felteszik a koronát a dalra. Szintén klipnóta, ismételten remek klippel.
A Megalodon szintén egy gyorsabb tétel, a hangulatában Seabeast-et idéző kezdés után a dal elég thrash-es lesz, zakatolós gitártémákkal, durva énekkel. A durvább éneket általában Brent-től halljuk, hangja néha szinte a károgásig elmegy, dallamos hangja viszont mintha kicsit orrhang lenne, ettől lesz olyan különleges, remek párost alkot Troy mély orgánumával.

A Naked Burn az egyik legdallamosabb szám a lemezen, Brent remekel, szigort csak Troy néhány agresszívabb megnyilvánulása hoz a dalba. A refrén felemelő, kell egy kis pihenő a tömény bánattengerben.
Ismét egy vendégénekes nóta, ezúttal a nagy példakép, Scott Kelly a Neurosisból segíti ki a srácokat az Aqua Dementiában. A dal kezdeti thrash metálos zúzása utána belassul, és egy (nem véletlenül) Neurosis rokon rész veszi kezdetét Scottal, remek kontrasztot állítva a felgyorsult kezdéssel.
Az utolsó előtti dal, egy majd 14 perces monstrum, a Hearts Alive. Az óceán robaja csak erősíti azt az érzést, amit a Seabeast-ben tapasztalhatunk, tengődni az óceán mélyén, kilátástalanul, reményvesztetten. A dallamos, szinte hullámzó gitárharmóniákat felváltják hamarosan a torzított gitáros részek, egyre közelebb kerülünk a véghez, az egyetlen kiút számunkra Troy, egy kevéske kapaszkodót nyújtva a túléléshez, amikor érkezik Brent és elkezdi lerombolni mindazt, ami még tartja bennünk az életet. De még nem pusztít el teljesen, még nem, azonban már Troy sem segít. Ekkor elkezdjük érezni: elvesztünk. Elvesztünk, de nem haltunk meg!

A záró instrumentális Joseph Merrick egy szomorkás nóta. Joseph Merrick volt az elefántember, az első 3 album záró nótái mind róla szólnak (Remission – Elephant Man, Blood Mountain – Pendelous Skin). A dal tökéletesen megtestesíti a vihar utáni csendet, ahogy a partra vetődve, zihálva fekszünk, örülünk, hogy életben vagyunk, próbáljuk kiheverni a történéseket, ugyanakkor furcsa dolgot kezdünk érezni: ezt az élményt újra és újra át kell élnünk!

Ez ilyen kaliberű művet tiszteletlenség lenne valami gagyi artwork-el tönkretenni, szerencsére itt nem történik ilyen, Paul Romano gyönyörű festményei tökéletesen passzolnak ehhez a monumentális csodához. A limitált változat pazar fekete, aranyozott mintás dobozkája már csak hab a tortán.
Egyébként Paul felelős az összes Mastodon album/EP/dvd designért, rendkívül tehetséges művésznek tartom, szerencsére a Crack The Skye borítójáért is ő felel: garantált az igényes külcsín.

A Leviathan az első másodpercétől az utolsóig mestermű, számomra A tökéletes album, kézenfogva a Precambriannal (The Ocean).

Mastodon - Leviathan

Blood And Thunder
I Am Ahab
Seabeast
Island
Iron Tusk
Megalodon
Naked Burn
Aqua Dementia
Hearts Alive
Joseph Merrick

Vendégek:
Blood And Thunder --- Neil Fallon - ének /Clutch/
Aqua Dementia --- Scott Kelly - ének /Neurosis/, Phil Peterson - chello
Joseph Merrick --- Matt Bayles - orgona

Elérhetőségek:

Mastodon
http://myspace.com/mastodon
http://www.mastodonrocks.com

Paul Romano
http://myspace.com/workhardened
http://www.workhardened.com

Értékelés: 10/10