2007. december 1. – BUDAPEST – Kultiplex
The Red Chord – Job For A Cowboy – THE BLACK DAHLIA MURDER
2007 decemberének első napja, nem túlzok, az év legjobban várt eseménye volt számomra, és az egész horsehunters stáb számára. 3 überkedvenc zenekar (ami azóta 2-re redukálódott, a miértről később) látogatott el kishazánkba a Metal Blade kiadó 25. szülinapi turnéjának állomásaként. Reggel, leküzdve a 2 napos partyk gyötrelmeit megérkezett hozzám Csiva és Peti, ahol a hideg télre való tekintettel forraltborral és fröccsel oltottuk szomjunkat, mellé pedig néztük Dr. Gregory House kiváló sorozatát, és mindenki szerelembe esett valakivel… kinek Cameron, kinek Foreman. Este fél 6 körül elindultunk a Kultiplexbe, 7kor kapunyitás, nem akartunk semmiről lemaradni, így hamar odamásztunk, találkoztunk cimborákkal, sörözgettünk, majd megkezdődött az élményáradat. A turnébusz mellett szeszelgettünk, amikor Peti elment söré, mikor is ismerős alakok kezdtek feltűnni. Közelebb mentünk, visszatért a szent nedűvel Péter is, majd találkoztunk is az est egyik elsődleges célpontjával közös fotó szempontjából, Trevorral a TBDM-ből /énekes/. Haverkodás, beszélgettünk egy jó 10percig, az már csak a hab a tortán, hogy Bart /TBDM – basszusgitár/ is előrekerült, vele is fotó. Trevor viccesen megkérdezte, hogy miért nincs szakállunk hehe. Odaálltunk hétórára a kapu elé, már majd behugyoztam, de a helyem akkor se voltam hajlandó átadni (legelsők voltunk), mire közölték a rossz hírt – fél 8kor lesz csak kapunyitás. Türelmesen várakoztunk, én kevésbé a már említett probléma miatt, közben pacsiváltás Gunface-el /TRC – gitáros/, Peti le dzserdzselájtath-ozta a Blind Myself-es Tóth Gergőt, aki jól láthatóan meglepődött, majd jót nevetett a kis intermezzon. Mikor végre bejutottunk, megrohamoztam a wc-t, találkoztam John-al /TBDM – gitáros/, pofáztunk egy sort, majd merch pult szemrevételezés/bevásárlás után már mentünk is be a terembe.
Ugyanis kezdődött a The Red Chord. Utólag megtudtam, hogy a késés miatt (ami csak a beengedésre vonatkozott, a koncertkezdésre nem) nagyon sokan kint maradtak, és csak a TRC végére értek be. Na ezért volt jó, hogy nem adtam át a helyem. TRC kezdés előtt találkoztam Guy-al, az este második fő célpontjával /TRC – énekes/, aki épp két rekesz sörrel igyekezett a backstage-be. Guy-ról annyit, hogy az egyik legjobb/legközvetlenebb zenész akivel valaha is volt szerencsém találkozni. Tehát színpadon a The Red Chord. Kb. az első cin hang után Guy már be is vetette magát a tömegbe, vicces látvány volt. Gondoltam, hogy nagy bulit fognak csapni, a Clients albumuk pedig toronymagasan az überkedvenceim között van, de azt nem gondoltam, hogy ekkora party lesz. Az egyetlen negatívuma a fellépésüknek, hogy sajnos rövid volt, mindössze kb. fél óra, többet is eltudtam volna belőlük viselni. Kezdésnek kaptunk egy Clients-et, ami rövidsége ellenére hatalmas koncertnóta, remek kezdés volt. Kaptuk az arcunkba a 2007-es album /Prey For Eyes/ és a Clients slágereit, természetesen az elmaradhatatlan Black Santa/Antman kombóval, amikben volt szerencsém énekelni is a mikrofonba, külön öröm számomra. Az első albumukról is hallhattunk egy nótát, majd a Pray For Eyes-al eljött a koncert vége. Koncert közben és után is említette Guy, hogy ez volt életük egyik legjobb koncertje, amit külföldi zenészektől gyakran szoktunk hallani, ám az a lelkesedés, az az őszinte öröm, ami kísérte a fellépésüket, engem meggyőzött arról, hogy ezt így is gondolják. És még egy szép TRC-s gitárpengetőt is kaptam ajándékba, pedig nem is kértem, örültem is neki rendesen, azóta is ereklyeként őrzöm a falamon.
The Red Chord:
Clients
Black Santa
Dreaming In Dog Years
Antman
Dead Prevailed
Hospice Residence
Pray For Eyes
A második fellépő a Job For A Cowboy volt, akik nagyon népszerűek lettek annak a bizonyos Spongya Bobos videónak köszönhetően. Ami gyanús volt, hogy a banzáj előtt sehol nem lehetett találkozni a tagokkal, és láthatóan a koncertet se nagyon élvezték, pedig a közönség a tenyerükből evett volna, ha hagyják. Jöttek a számok az új albumról, majd ügyesen a végére hagyva tolták el a 4 nagyobb slágerüket. Maga a koncert zeneileg abszolút király volt, jól is éreztem magam, azonban a közönséggel mit sem törődés nem volt szimpatikus. A számok között mindössze megtudhattuk elhadarva, hogy melyik dal következik, ebben kimerült az énekes Johnny kommunikációja a publikummal. Megemlítették pár beszámolóban, hogy nem volt szimpatikus, hogy pár embert betaszítottak egy enyhe seggberúgással a színpadról, miközben stage-diving-olni akartak, azonban én jókat kacagtam rajta, ugyanis elég sok gyökér volt, akik szerettek kifejezetten paraszt módon bevetődeni az emberek közé, úgyhogy nem sajnáltam őket túlzottan. Kicsit egyhangú kezdett lenni a koncert a Genesis nem túl változatos dalaitól, a végére azért csak előkapták a nagy áttörést hozó Doom EP két húzószámát, az Entombment Of A Machine-t, és a záró, egyben legnagyobb őrjöngés kiváltó Spongya Bobos nótát, a Knee Deep-et. Ez a két szám még inkább deathcore, mint színtiszta death metal, hangulatosabb is lett tőlük a buli. Azonban a már említett ridegség miatt el is ment a kedvem a bandától, mert tényleg nem érzem fernek ezt a viselkedést, de hát ők tudják. Mindenesetre nem nagyon hallgatok azóta JFAC-ot, egyszerűen nincs hozzá kedvem. Van helyette más.
Job For A Cowboy:
Coalescing Prophecy
Reduced to Mere Filth
Altered From Catechization
Catharsis For The Buried (samplerről)
Entombment Of A Machine
Bearing the Serpent's Lamb
Embedded
Knee Deep
Rövid átszerelés, a porondon a főzenekar, a The Black Dahlia Murder. Az egy négyzetméterre eső bunkó scene-boyok száma drasztikusan megnőtt sajnos, azonban kárpótolt értük a TBDM. Hatalmas lendülettel kezdték a bulit, ők is jobban teljesítettek a vártnál, rendkívül energikus volt az előadásuk, és amire nem számítottam, hogy ilyen sokat fognak játszani. Volt TBDM myspace-en egy szavazás, hogy küldjük el nekik melyik 3 számot hallanánk tőlük az adott állomáson szívesen. Én a A Statuory Ape-et kértem, bár annak tuti helye van a programban, viszont a Vulgar Picture (ezzel a számmal ismertem/szerettem meg őket) mostanában hanyagolva volt, ahogy nézegettem a setlisteket. Így beleírtam ezt is, mert szerettem volna élőben hallani az egyik kedvenc ’Dahlia számom. A 3. választásom a Warborn volt a Nocturnal albumról, erre végképp nem láttam esélyt, hogy játszani fogják. Ment szépen a koncert, ahogy azt kell, Trevor kiválló frontember, de sztem nem így gondolták azok akikre rávetődött a színpadról, mindenesetre vicces volt haha! Jöttek sorban a jobbnál jobb TBDM számok, majd a hatodikként érkező Closed Casket Requiem után felcsendült a várva várt Warborn! Nemtudom Mo.-ról hanyan írtak a zenekarnak, mindenesetre én nagyon örültem, hogy eljátszották az általam kért nótát. Az, hogy Trevor kiszúrt a tömegben, odajött és egymás arcába üvölthettük a dalszöveget, különleges élmény volt. Haladt tovább a show, felcsendült a Vulgar Picture és a A Statuory Ape is, úgyhogy semmi okom nem lehet a panaszra.
Nagyon király buli volt, a leírt kellemetlenségekért kárpótolt 2 kiváló zenekar zseniális koncertje, a közös fotók is megszülettek, remélem hamarosan újra láthatom őket. A The Black Dahlia Murder 2009. február 1.-én hazánkba látogat ismét, a Chepalic Carnage, Psycroptic és a Sylosis társaságában, remélem nem jön közbe semmi rossz. Még egy The Red Chord-ot is kérnék azé ha lehet, headlinerként, köszönöm!
Nagyon király buli volt, a leírt kellemetlenségekért kárpótolt 2 kiváló zenekar zseniális koncertje, a közös fotók is megszülettek, remélem hamarosan újra láthatom őket. A The Black Dahlia Murder 2009. február 1.-én hazánkba látogat ismét, a Chepalic Carnage, Psycroptic és a Sylosis társaságában, remélem nem jön közbe semmi rossz. Még egy The Red Chord-ot is kérnék azé ha lehet, headlinerként, köszönöm!
The Black Dahlia Murder:
Everything Went Black
The Blackest Incarnation
Elder Misantrophy
Nocturnal
Miasma
Closed Casket Requiem
Warborn
What A Horrible Night To Have A Curse
A Statuory Ape
I'm Charming
Miscarriage
A Vulgar Picture
Deathmask Divine
Funeral Thirst
Ráadás:
Flies
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése