The Ocean Collective - 2008.05.11.

2008. május 11. – BUDAPEST – Fonó klub
Solar Scream – Watch My Dying – THE OCEAN COLLECTIVE

Szerencsére sikerült a munkahelyen szabadságot kérni Pünkösd vasárnap-hétfőre (nem volt nehéz olyan kolleginákkal akik ölni tudnának 1-1 ünnepnapé). Örültem neki, hiszen kishazánkba látogatott a német The Ocean zenekar, akik minden idők egyik legcsodálatosabb zenei művét készítették el (számomra), így az este kihagyhatatlannak ígérkezett. Vasárnap délelőtti indulás Salgótarjánból, vonattal, kb. 3 óra körül meg is érkezünk Budapestre, irány az alkalmi szállásunk, Csiva testvérének az lakása, ahol megfelelő mennyiségű sör és tequila elfogyasztásával ráhangolódunk a ránk váró élményekre. Kicsit rég volt már május, így nem emlékszem mindenre pontosan, de azért próbálok nem hülyeségeket írni. Este, megérkezvén a Fonóba, összeütköztünk pár tarjáni cimborával (koenig komával és társaságával). A helynek az első hatalmas pozitívuma, hogy kb. 5 perc sétára van Csiváéktól, megkímélve minket az általunk nagyon utált buszozgatástól. Kb. 7-re értünk a helyre, elég kevesen voltak, szinte az elsők között mentünk be. Szép hely a Fonó, az árak egész tűrhetőek, talán 320 Ft volt egy korsó csapolt sör, amit rendkívül mókás és látványos módon tűzcsapból csapoltak haha! Merch pult szemrevételezése (és egy The Ocean póló beújítása) után szétnéztünk a koncertteremben is (ahol tilos dohányozni, nagyon helyesen), épp pakolta fel a cuccait a színpadra a nap első fellépője, a Solar Scream.

A koncertterem a kinti társalgótól hangszigetelt ajtóval van elválasztva, kint egy nagy tv-n keresztül lehet nyomon kísérni a benti eseményeket, szimpatikus. És akkor a Solar Scream megkezdte a műsorát. Nem nagyon találkoztam még a zenéjükkel, egyszeri myspace-es hallgatást nem számítva, így nem is voltak elvárásaim. Számcímeket a már említettek miatt nem tudok mondani, de maga a zene kellemesen érintett, ilyen elszállós metál móka volt, csak a tagok nem voltak valami aktívak a színpadon. Nemrossz, nemrossz de annyira nem győztek meg, hogy jobban utánanézzek a munkásságuknak.

Következett a második fellépő, a Watch My Dying zenekar, akiket nagyon szerettem a Klausztrofónia időkben, a Fényérzékeny albummal azonban visszavettem az imádatomból, sztem a dalok is gyengébbek azon a korongon, meg a hangzás se jó. De a koncert azért tetszett, főleg, hogy több mint egy éve (májushoz képest, azóta láttam őket még 2x) nem láttam őket élőben, de azért a STC-s bulit nem múlták felül, annak megvolt a maga varázsa. Vegyesen játszottak a két album dalai közül (de csak pár számra emlékszek), B-terv nem volt szokás szerint, csak a beállás alatt, igazán eljátszhatnák már valamikor… a gitárosok (Attila és Satandor) Gaobrral eléggé sokat mozogtak, néha a közönség soraiból tolták a témákat. Összességében nem volt rossz koncert, de már láttam sokkal jobbat is WMD-től.

Watch My Dying:

Fényérzékeny
Klausztrofónia
Idomtalan
Sztereotíp (Állami Sláger)
Nicht Vor Dem Kind
Technika Angyala
Carbon

Szünet, sörvétel, átszerelés, kezdődhetett Robin Staps és kedves zenekarának fellépése. De még milyen fellépés volt, ó igen. Teljesen sötét volt a színpadon, csak a programozott fényshow-nak köszönhetően láthattunk valamit a zenekar tagjaiból (többnyire a kék és a zöld dominálásával). A hangzás első osztályú volt, egyedül Robin és a basszer srác mikrofonja volt kicsit halk, de Mike Pilat énekes mikrofonja tökéletesen szólt. Meg kell említeni, hogy a beígért vetítés elmaradt (valaki azt mondta, hogy helyhiány miatt, valaki azt hogy a turnén már hazavágtak 2 laptopot, és nemtudtak újat szerezni –pedig volt nekik- szóval nemtudom mi az igazság), de ettől még a lézershownak köszönhetően látványos volt a buli. A program háromnegyedét a Precambrian dalai tették ki, legnagyobb örömömre, de azért elővettek az előző albumukról is pár nótát, amik így élőben kifejezetten gyilkos párost alkottak a Precambrian mesterműveivel. A koncertet az aktuális lemezt is nyitó Hadean/Eorchean páros nyitotta, legyalulva a jelenlevők (ami sztem kb. 150/200 ember lehetett) arcát teljes mértékben. A koncert egyik mindenképp kiemelkedő pontja az Orosirian – For The Great Blue Cold Now Reigns- prezentálása volt, eszméletlen a nóta élőben. Vége lett az Ectasiannak, ekkor kezdtem nagyon izgulni (bár nem játszották el az egész Precambrian-t, a dalok albumsorrendben csendültek fel), hogy az a nóta következik-e, ami a lemezen is követi. Elcsendesült a terem, ismerős hangok, érkezik a zongora, a hátamon folyamatosan futkosott a hideg, és egyszerre megkönnyebbültem… következett a STENIAN. Így, csupa nagybetűvel. Egy kibaszott mestermű, ha csak ezt az 1 számot adta volna ki az Ocean 2007-ben, akkor is leborultam volna előttük, toronymagasan a kedvenc dalom a zenekartól, meg úgy all-time is. Ezzel a gyönyörűséggel záródott a Precambrian blokk. Turnézáró állomásként kaphattunk egy szép hosszú ráadást is, nem volt ellenünkre, így az Ocean kb. másfél órát játszott.
Tökéletes volt a koncert, összejött a tervezett közös fotó is Robinnal, remekül éreztem magam. 2009 márciusában pedig ismét a hazánkba látogatnak Óceánék a svéd Burst társaságában, kihagyhatatlan buli lesz.

The Ocean:

Hadean
Eorchean
Orosirian
Ecstasian
Stenian
The City In The Sea
Queen Of The Food-Chain
Nazca