Despised Icon - The Ills Of Modern Man

Szeretem Kanadát. Amellett, hogy maga az ország gyönyörű, tele van jobbnál jobb csapatokkal. Akik ráadásul kegyetlen módon tudnak bánni a hangszereikkel. Ott van a befogadhatóbb oldal, mint pl. a death metalos Kataklysm, és bár a stílusuk adott, mégsem annyira szélsőségesek. Vagy említhetnénk a nemrég hazánkat is megjárt Protest The Hero-t, akik a dallamosabb ének híveinek szerezhetnek jópár kellemes órát.

Azonban, mint annak a bizonyos éremnek, a kanadai színtérnek is két oldala van. És ha már az előbb említett két zenekar is megfeküdné a gyomrod, mondván, hogy ez túl durva, akkor ne is olvasd tovább a cikket. Ha mégis kitartasz mellettem, megmutatom neked a másik oldalt is: Kanada hemzseg a kegyetlen, brutális, technikás, az ember befogadó képességét próbára tevő bandákkal. Azonban, ha te pont azok közé a szerencsések közé tartozol, akik oda-vissza vannak a már említett jelzőket felvonultató csapatoktól, akkor keresve sem találhatnál jobb helyet Kanadánál. Matekszakosoknak ott az Ion Dissonance, a brutális death metal híveinek a kiváló Beneath The Massacre, és persze jelen írás tárgya, az egyik legnagyobb aduász, a megvetett bálvány, azaz a Despised Icon.

A DI 2002-ben alakult, Montreal városában, egy női, és egy férfi vokalistával, a klasszikus 2 gitáros-1 basszer-1 dobos felállásban. Így adták ki első albumukat 2002 októberében, Consumed By Your Poison címmel, melynek producere a csapat saját gitárosa, Yannick St-Amand volt. Az album megjelenése után azonban több változás is beállt a csapat életében - kiadóváltás (a Century Media figyelt fel a csapatra), és több tagcsere is következett 2003-ban: Marie-Hélene Landry énekesnő elhagyta a DI-t, és a dobok mögött is történt egy kis kavarodás. Alex Pelletier váltotta az eredeti dobost, Alexander Eriant, aki nem hagyta el a csapatot, hanem átvette Marie-Héléne helyét. 2005-ben érkezett a folytatás, The Healing Process címmel, mely világszerte ismerté tette a csapat nevét. Hatalmas intenzitás (Alex és Steve tökéletes párost alkotnak), fogós, energiától majd szétrobbanó nótákból nincs hiány, olyan bivalyerős dalokkal mint a death metalos Retina, a The Sunset Will Never Charm Us, egyszerűen nem lehet mellélőni. 2007-ig kellett várnunk az újabb támadásrá 'Bálványéktól. A modern ember betegségei képében üdvözölhetjük a definitív Despised Icon albumot, a The Ills Of Modern Man-t. A címből gyaníthatjuk, hogy nem egy vidám lemezzel van dolgunk, és hát nem is tévedünk túl sokat. A dalok központi témája a megbánás, sajnálat, lemondás, kiábrándultság. Ezek a gondolatok remek megfogalmazásban kerülnek a hallgatók elé, érdemes olvasgatni a dalszövegeket, ígérem nem bugyuta belezős, vagy csöpögős dolgokkal fogunk találkozni.

"Forget the man you were"

Ha feltesszük a lemezt, hamar a kárhozat karjaiban találjuk magunkat, de ne számítsunk édes ölelésekre ezektől a kacsóktól. Az In The Arms Of Perdition-nál keresve sem találhatnánk hatásosabb albumkezdést. Amit az első hangok után megállapíthatunk: Alex Pelletier dobos lenyűgöző teljesítményt nyújt, midenféleképp ott a helye a legnagyobbak között. A hatalmas zúzásban hallhatunk egy kiváló, ámde rövid gitárszólót, de persze ne feledkezzünk meg egy fontos momentumról: van nekünk ugye kettő énekesünk. Alex felelős a hardcore-osabb üvöltéseké, erőteljes hangja tiszteletet parancsoló. Társától, Steve Marois-tól pedig megkapjuk a magasabb sikolyok, idegbeteg üvöltések mellett extra-mély hörgését is, erősítve ezzel a death metal ízt a muzsikában. Ez a pár általam említett hangszín csak törédeke a vokalisták teljesítményének, nem győzöm őket méltatni, egyszerűen hibátlan munkát végeztek, csakúgy mint a többiek. A pig squeel-ekről, azaz az effektezett disznóvisításokról már ne is beszéljünk, lehet szeretni, vagy utálni, én az előbbi táborba tartozok.

"No retribution, your sorrow my devotion"

A folytatásban kicsit háttérbe szorul a death metal/grindcore, a második dal a remek klippel megtámogatott Furtive Monologue. Tehát dominál a HC, az albumkezdőhöz képest a tempó visszafogodtabb, de azért a dal közepén beindulnak a srácok, tisztességesen elpusztítva minket. Ebben a számban hallhatjuk a legtöbb pig squeel-t is, úgyhogy ha valakit szeretnénk vele boldogítani, bátran ajánlom ezt a nótát. Gondolom nem kell ecsetelnem, koncerten mennyire üt ez a nóta.

"I miss the old days and I know you feel the same way"

A Quarantine grindcore-osan induló vadállat, a dal közepén pár breakdownal, majd pár meglehetősen morbid témával elég beteg hangulatot teremtenek nekünk montreali barátaink. Még egy kis grindcore és meg is érkeztünk a címadóhoz. Alex említette, hogy több szövege is foglalkozik a visszavágyódással az ember gyerekkorába, ez a téma ebben a dalban van leginkább jelen.

"The ills of modern man are much larger than my own personal battles"

A modern ember betegségei magában hordozza mindazt, amiért lehet szeretni a Despised Icon-t. Gyors, grindcore-os őrlések, belassult, szaggatott témák, belassulások váltogatják egymást, a dal végén pedig irgalmatlanul begyorsul a nóta, Steve ordításával megalkotva a lehető legjobb lezárást.

"I've failed you once again yet you still hold my hand"

Az ötödik nóta képében érkezik az egyik személyes kedvencem, a koncertek abszolút favoritja: A Fractured Hand. A nóta hardcore-osan kezdődik, lassan, breakdownokkal megtarkítva, majd eljutunk a gyilkos középrészig, ahol együtt üvölthetjük a fent idézett sort a két úriemberrel, ami azonban ezután következik, arra nem lehet felkészülni. Még egy kis lassúlás Steve mély hörgésével, majd Alex érkeztével elszabadul a vadállat. 120-as fordulatra pörgetett thrashmetálos durvulás veszi kezdetét, erősen death metalos befejezéssel, beletiporva minket a földbe. Bámulatos nóta.

Nem szeretnék mindent dalt bemutatni, a nálunk is elhangzott Sheltered Reminiscence, vagy az elborult Nameless emlékeztetnek minket legjobban a The Healing Process dalaira, tehát gyorsabb, agyahagyott témák, elvemült megoldások jellemzik ezt a két szerzeményt. A Tears Of The Blameless szintén egy breakdownokkal ízesített dal, ahol a Quarantine-hoz hasonló beteg hangulat ismét érezhető. Az előző albumot mégegyszer felidézzük a death metálos Oval Shaped Incisions-al. A közvetlenül dalkezdéskor arcbamászó üvöltéssel indító dal nem véletlenül hajaz a régi dolgaikra, hiszen ez nem egy új dal, már szerepelt a Bodies In The Gears Of The Apparatus-al közös spliten, 2005-ben. Természetesen újra rögzítették a dalt, így nem lóg ki a sorból.

"The amazing brightness that makes you so precious and exceptional tears me apart"

Azonban a 10 számos lemezt záró Fainted Blue Ornaments mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A kimérten induló nóta csak néha gyorsul fel, a szaggatott témák váltakozása után kapunk egy csipetnyi hardcore-t csordavokálok képében (ha nevezhetjük csordavokálnak a hörgés-üvöltés-károgás embertelen fúzióját).

"I need your presence but my shadow is tarnishing your radiance"

De nem is a Despised Iconról beszélnénk, ha nem tudnák tovább fokozni a dalt, így megkapjuk az egész lemez, de talán a zenekar történetének is legdallamosabb, de egyben legszomorúbb pillanatait. A fájdalommal átitatott üvöltések után akkora katarzis következik, amire már tényleg nehezen találok szavakat. Steve hörgése és Alex üvöltése együtt, a dallamos death metál témákkal egy megállíthatatlan monstrumként hatol a lelkünk legmélyére. Egyszerűen gyönyörű.

"I feel remorse but unfortunate events
make my world uglier this morning
Repentance hurts but not enough
Let's start again tonight"

A The Ills Of Modern Man számomra 2007 egyik legnagyobb befutója lett, igazából ezzel szerettem meg a zenekart teljes mértékben, pedig 2005 óta ismerem őket. Az album hangzásáról még nem esett szó: kiváló, erőteljes, minden hangszert tisztán hallani. Kiváló munkát végzett a lemez elkészítése után kiszállt Yannick gitáros. A TIOMM pedig beférkőzött nálam minden idők öt legjobb albuma közé.

A cikket egy kedves barátomnak ajánlom szerettel.

Despised Icon - The Ills Of Modern Man

In The Arms Of Perdition
Furtive Monologue
Quarantine
The Ills Of Modern Man
A Fractured Hand
Sheltered Reminiscence
Nameless
Tears Of The Blameless
Oval Shaped Incisions
Fainted Blue Ornaments

Elérhetőségek:

http://myspace.com/despisedicon
http://www.despisedicon.com

Értékelés: 10/10