Szeretem Kanadát. Amellett, hogy maga az ország gyönyörű, tele van jobbnál jobb csapatokkal. Akik ráadásul kegyetlen módon tudnak bánni a hangszereikkel. Ott van a befogadhatóbb oldal, mint pl. a death metalos Kataklysm, és bár a stílusuk adott, mégsem annyira szélsőségesek. Vagy említhetnénk a nemrég hazánkat is megjárt Protest The Hero-t, akik a dallamosabb ének híveinek szerezhetnek jópár kellemes órát.Azonban, mint annak a bizonyos éremnek, a kanadai színtérnek is két oldala van. És ha már az előbb említett két zenekar is megfeküdné a gyomrod, mondván, hogy ez túl durva, akkor ne is olvasd tovább a cikket. Ha mégis kitartasz mellettem, megmutatom neked a másik oldalt is: Kanada hemzseg a kegyetlen, brutális, technikás, az ember befogadó képességét próbára tevő bandákkal. Azonban, ha te pont azok közé a szerencsések közé tartozol, akik oda-vissza vannak a már említett jelzőket felvonultató csapatoktól, akkor keresve sem találhatnál jobb helyet Kanadánál. Matekszakosoknak ott az Ion Dissonance, a brutális death metal híveinek a kiváló Beneath The Massacre, és persze jelen írás tárgya, az egyik legnagyobb aduász, a megvetett bálvány, azaz a Despised Icon.

A DI 2002-ben alakult, Montreal városában, egy női, és egy férfi vokalistával, a klasszikus 2 gitáros-1 basszer-1 dobos felállásban. Így adták ki első albumukat 2002 októberében, Consumed By Your Poison címmel, melynek producere a csapat saját gitárosa, Yannick St-Amand volt. Az album megjelenése után azonban több változás is beállt a csapat életében - kiadóváltás (a Century Media figyelt fel a csapatra), és több tagcsere is következett 2003-ban: Marie-Hélene Landry énekesnő elhagyta a DI-t, és a dobok mögött is történt egy kis kavarodás. Alex Pelletier váltotta az eredeti dobost, Alexander Eriant, aki nem hagyta el a csapatot, hanem átvette Marie-Héléne helyét. 2005-ben érkezett a folytatás, The Healing Process címmel, mely világszerte ismerté tette a csapat nevét. Hatalmas intenzitás (Alex és Steve tökéletes párost alkotnak), fogós, energiától majd szétrobbanó nótákból nincs hiány, olyan bivalyerős dalokkal mint a death metalos Retina, a The Sunset Will Never Charm Us, egyszerűen nem lehet mellélőni. 2007-ig kellett várnunk az újabb támadásrá 'Bálványéktól. A modern ember betegségei képében üdvözölhetjük a definitív Despised Icon albumot, a The Ills Of Modern Man-t. A címből gyaníthatjuk, hogy nem egy vidám lemezzel van dolgunk, és hát nem is tévedünk túl sokat. A dalok központi témája a megbánás, sajnálat, lemondás, kiábrándultság. Ezek a gondolatok remek megfogalmazásban kerülnek a hallgatók elé, érdemes olvasgatni a dalszövegeket, ígérem nem bugyuta belezős, vagy csöpögős dolgokkal fogunk találkozni.
Ha feltesszük a lemezt, hamar a kárhozat karjaiban találjuk magunkat, de ne számítsunk édes ölelésekre ezektől a kacsóktól. Az In The Arms Of Perdition-nál keresve sem találhatnánk hatásosabb albumkezdést. Amit az első hangok után megállapíthatunk: Alex Pelletier dobos lenyűgöző teljesítményt nyújt, midenféleképp ott a helye a legnagyobbak között. A hatalmas zúzásban hallhatunk egy kiváló, ámde rövid gitárszólót, de persze ne feledkezzünk meg egy fontos momentumról: van nekünk ugye kettő énekesünk. Alex felelős a hardcore-osabb üvöltéseké, erőteljes hangja tiszteletet parancsoló. Társától, Steve Marois-tól pedig megkapjuk a magasabb sikolyok, idegbeteg üvöltések mellett extra-mély hörgését is, erősítve ezzel a death metal ízt a muzsikában. Ez a pár általam említett hangszín csak törédeke a vokalisták teljesítményének, nem győzöm őket méltatni, egyszerűen hibátlan munkát végeztek, csakúgy mint a többiek. A pig squeel-ekről, azaz az effektezett disznóvisításokról már ne is beszéljünk, lehet szeretni, vagy utálni, én az előbbi táborba tartozok.
"No retribution, your sorrow my devotion"
A folytatásban kicsit háttérbe szorul a death metal/grindcore, a második dal a remek klippel megtámogatott Furtive Monologue. Tehát dominál a HC, az albumkezdőhöz képest a tempó visszafogodtabb, de azért a dal közepén beindulnak a srácok, tisztességesen elpusztítva minket. Ebben a számban hallhatjuk a legtöbb pig squeel-t is, úgyhogy ha valakit szeretnénk vele boldogítani, bátran ajánlom ezt a nótát. Gondolom nem kell ecsetelnem, koncerten mennyire üt ez a nóta.
"I miss the old days and I know you feel the same way"
A Quarantine grindcore-osan induló vadállat, a dal közepén pár breakdownal, majd pár meglehetősen morbid témával elég beteg hangulatot teremtenek nekünk montreali barátaink. Még egy kis grindcore és meg is érkeztünk a címadóhoz. Alex említette, hogy több szövege is foglalkozik a visszavágyódással az ember gyerekkorába, ez a téma ebben a dalban van leginkább jelen."The ills of modern man are much larger than my own personal battles"
A modern ember betegségei magában hordozza mindazt, amiért lehet szeretni a Despised Icon-t. Gyors, grindcore-os őrlések, belassult, szaggatott témák, belassulások váltogatják egymást, a dal végén pedig irgalmatlanul begyorsul a nóta, Steve ordításával megalkotva a lehető legjobb lezárást.
"I've failed you once again yet you still hold my hand"
Az ötödik nóta képében érkezik az egyik személyes kedvencem, a koncertek abszolút favoritja: A Fractured Hand. A nóta hardcore-osan kezdődik, lassan, breakdownokkal megtarkítva, majd eljutunk a gyilkos középrészig, ahol együtt üvölthetjük a fent idézett sort a két úriemberrel, ami azonban ezután következik, arra nem lehet felkészülni. Még egy kis lassúlás Steve mély hörgésével, majd Alex érkeztével elszabadul a vadállat. 120-as fordulatra pörgetett thrashmetálos durvulás veszi kezdetét, erősen death metalos befejezéssel, beletiporva minket a földbe. Bámulatos nóta.
Nem szeretnék mindent dalt bemutatni, a nálunk is elhangzott Sheltered Reminiscence, vagy az elborult Nameless emlékeztetnek minket legjobban a The Healing Process dalaira, tehát gyorsabb, agyahagyott témák, elvemült megoldások jellemzik ezt a két szerzeményt. A Tears Of The Blameless szintén egy breakdownokkal ízesített dal, ahol a Quarantine-hoz hasonló beteg hangulat ismét érezhető. Az előző albumot mégegyszer felidézzük a death metálos Oval Shaped Incisions-al. A közvetlenül dalkezdéskor arcbamászó üvöltéssel indító dal nem véletlenül hajaz a régi dolgaikra, hiszen ez nem egy új dal, már szerepelt a Bodies In The Gears Of The Apparatus-al közös spliten, 2005-ben. Természetesen újra rögzítették a dalt, így nem lóg ki a sorból."The amazing brightness that makes you so precious and exceptional tears me apart"
Azonban a 10 számos lemezt záró Fainted Blue Ornaments mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A kimérten induló nóta csak néha gyorsul fel, a szaggatott témák váltakozása után kapunk egy csipetnyi hardcore-t csordavokálok képében (ha nevezhetjük csordavokálnak a hörgés-üvöltés-károgás embertelen fúzióját).
"I need your presence but my shadow is tarnishing your radiance"
De nem is a Despised Iconról beszélnénk, ha nem tudnák tovább fokozni a dalt, így megkapjuk az egész lemez, de talán a zenekar történetének is legdallamosabb, de egyben legszomorúbb pillanatait. A fájdalommal átitatott üvöltések után akkora katarzis következik, amire már tényleg nehezen találok szavakat. Steve hörgése és Alex üvöltése együtt, a dallamos death metál témákkal egy megállíthatatlan monstrumként hatol a lelkünk legmélyére. Egyszerűen gyönyörű.

"I feel remorse but unfortunate events
make my world uglier this morning
Repentance hurts but not enough
Let's start again tonight"
make my world uglier this morning
Repentance hurts but not enough
Let's start again tonight"
A The Ills Of Modern Man számomra 2007 egyik legnagyobb befutója lett, igazából ezzel szerettem meg a zenekart teljes mértékben, pedig 2005 óta ismerem őket. Az album hangzásáról még nem esett szó: kiváló, erőteljes, minden hangszert tisztán hallani. Kiváló munkát végzett a lemez elkészítése után kiszállt Yannick gitáros. A TIOMM pedig beférkőzött nálam minden idők öt legjobb albuma közé.
A cikket egy kedves barátomnak ajánlom szerettel.
Elérhetőségek:
http://myspace.com/despisedicon
http://www.despisedicon.com
Értékelés: 10/10
Despised Icon - The Ills Of Modern Man
In The Arms Of Perdition
Furtive Monologue
Quarantine
The Ills Of Modern Man
A Fractured Hand
Sheltered Reminiscence
Nameless
Tears Of The Blameless
Oval Shaped Incisions
Fainted Blue Ornaments
Furtive Monologue
Quarantine
The Ills Of Modern Man
A Fractured Hand
Sheltered Reminiscence
Nameless
Tears Of The Blameless
Oval Shaped Incisions
Fainted Blue Ornaments
Elérhetőségek:
http://myspace.com/despisedicon
http://www.despisedicon.com
Értékelés: 10/10

2 megjegyzés:
Fasza írás lett nagyon, jó hosszú. \m/
Köszi. Lecseréltem 2 képet, hogy sukárabb legyen az összkép.
Megjegyzés küldése